Az emberi evolúció egyik fontos eleme, hogy képesek vagyunk egyedi jelenségekből általános szabályokat alkotni. Ez a tulajdonság nagyon hasznos volt, főleg az ősidőkben, amikor például egy villódzó szempár megpillantásából arra következtünk, hogy az lehet egy vadállat, amely ránk les és így volt időnk elmenekülni.

Csakhogy az emberi közösségeken belül ez a képesség hátrányossá is válhat. Ha embertársainkat nem egyéni tetteik alapján ítéljük meg, hanem aszerint, hogy éppen milyen kisebbséghez tartozik. Gyakorlatilag minden tagját bizonyos szempontok alapján sorolhatunk egyfajta többséghez, vagy éppen kisebbséghez. Az előítéletek ezért sem logikailag, sem erkölcsileg nem indokolhatók.

 

Azért élünk közösségekben, mert így létfenntartásunk minden aspektusáról nem nekünk kell gondoskodni, hanem elég specializálódni néhányra, amit végzünk és annak eredményét elcserélve másokkal az összes többiről is tudunk gondoskodni. Ha a társadalomban élő előítéletek miatt nincs lehetőségünk a képességeinknek leginkább megfelelő gazdasági tevékenységet végezni, vagy egyes szükségleteink kielégítésére nincs mód, akkor azzal az egész társadalom veszít.

A megkülönböztetés sok féle lehet – nem, kor, vallási hovatartozás, szexuális orientáció stb. -, és ezek következtében sokfélék lehetnek azok a hátrányos helyzetek is, amelyekben az egyén nem követheti egyéni érdekeit. Ez pedig a Közjót gátolja az adott társadalomban.

 

Ezért Egyesületünk kiemelt céljának tekinti, hogy elősegítse az esélyegyenlőség érvényesülését a magyar társadalomban.